Tudom, tudom... már megint sikerült egy naplót elhanyagolni... :) Ideje volna belátnom, hogy nem vagyok elég rendszeres a naplóíráshoz.
Íme egy kis összefoglaló az elmúlt időkről:
Munkát kaptam, így januártól ismét óvónőként dolgozom, méghozzá a város másik felében, mindössze 5 percnyire innen. (mi ez a másfél órás buszozáshoz képest Nagyvázsonyba...) Ráadásul Bogit sem kell messzire vinnem, mert közvetlenül a szomszéd helyiségben lesz a bölcsiben. Azért ez eléggé megnyugtató, mert nem szívesen bízom másra, de így legalább a közelemben lesz... A hely egy magánovi és bölcsi, egyetlen ovis és egy bölcsis csoporttal. Egyelőre nagyon optimista vagyok, remélem később sem lankad majd a lelkesedésem :))
Bogi rohamléptekkel fejlődik. Egyedül eszik kanállal, villával, párbeszédekben beszélgetünk, komplett mondókákat és dalokat ad elő :)) Most már csak a biztonság kedvéért viszek magammal hordozóeszközt a sétákra, ugyanis lazán lesétál másfél órát... Pedig azért aki járt már nálunk az tudja, hogy elég meredek dombra kell feljönni hazafelé... dehát edzésben vagyunk :))
Mindezekkel egyidőben beköszöntött a dackorszak... napjában kb 1000x hallom hogy NEM!! Gyakran látom a szemében, hogy csak azért csinálja a rosszaságot, hogy lássa a reakciót amit kivált vele... nagyon észnél kell lennünk, mert most tanulja meg, hogy hol vannak a határok... ugyanakkor elég nehéz még a nap végén is türelmesnek maradni... :))) Aztán persze amikor látja hogy túlfeszítette a húrt, és már tényleg mindenki haragszik rá, akkor elejt egy olyat hogy "Ééééédeszanyaaa" vagy "Éééédeszapaaa" és hozzá nagy kutyaszemekkel néz... hát mégis ki tudna rá haragudni?? :))
